Remélem nem tudod, milyen az, feküdni az ágyban, hulla fáradtan, és csak egy kiadós, pihentető alvásra vágyni -- és egyszerűen nem sikerül elaludni... Kattog az agy, és hallod a fogaskerekek nyikorgását, csak cikáznak a gondolatok, hogy mit kéne elintézni, min kéne javítani, mit kéne elmondani, megbeszélni, és egyszerűen nem műkszik ez az alvás dolog, pedig ez az, amire a leginkább szükséged van...
Úgyhogy mivel nem segített az itthon levő legunalmasabb könyv más helyzetekben egyértelműen hatékony alvásterápiája, és már néhány sms-t is elküldtem az éjszaka kellős közepén, s végiggondoltam azt is, milyen altatószerek leledzenek a lakásban (szégyen, de nincs elég alkohol...), nos, most itt ülök, hátha az írás segít.
Legutóbbi két bejegyzésemhez csak annyit, hogy a röpke 6700km, amit megtettünk southwest USA utunk 16 napja alatt, a jópár nagyváros és közel 10 természeti csoda, ahol fejenként is el lehetne tölteni fél életeket, majd az azt követő egy hét New Yorkban - megpróbálva behozni a lemaradást a melóban-, nem tették lehetővé, hogy Los Angeles után is még a helyszínen frissében rögzítsem a történéseket -- minden bizonnyal Dé és CSI-Lady nagy megkönnyebbülésére. ((Van az a pont, ahol már nincs az a Red Bull mennyiség, hogy ébren maradjak...))
De sebaj, ha máskor nem, akkor majd 80 éves koromban, amikor már nem parázok az állami nyugdíjon, mert úgysem lesz, és unokáink antikvitásai közül előkukázom hugim akkor már kőkorszakinak számító netbookját, felteszem neki a kérdést: tükröm-tükröm, mesélj nekem, milyen is volt ott a déli vidéken! Na és akkor talán majd befejezem az útleírást... ((Megj.: Dé, CSI-Lady! Nem kell megijedni, az itteni ígéretek még sosem lettek betartva - a szerk.))
Közben persze az élet pörög tovább, és maradtak a szép emlékek, amiket igazából senki nem ért meg, mert csak te láttad a saját szemüvegeden át úgy, ahogy az jó volt, ahogy az újra kéne. És egy-egy ilyen álmatlan éjszaka előjönnek ezek az emlékek, újra ott vagy, Los Angelesben, a Hollywood Blv. kis motelében, mely szinte a Melrose Place kicsinyített mása, kint ülsz a körfolyosón a szoba előtt, a medence felett, és titkokról beszélgetsz útitársaddal, titkokról, amiket soha senki nem tudhat meg.
A másik pillanatban képzeleted már másik állomásra repített: a Grand Canyonnál szagolgatjátok a fákat egész napos kocsiút után és fél éjszakás vezetés előtt, és még nem is értetek ki, hogy a várva várt South Rim-látvány elétek táruljon, inkább megszagoljátok gyorsan a fákat, mert a ranger néni azt mondta, vaníliaszagúak...
Schnitt... most az Alcatraz sötét, ablaktalan cellájában álsz, s ha nem vigyázol, Dé egy másodperc alatt rádcsukja az ajtót :-(((
-- persze ez ténylegesen nem történt meg, Dé csak gondolatban zárt be párszor a korom fekete dühöngőbe, de akkor jóóóó hosszú időre...
A rekkenő hőségben kamerával a kezedben sétálsz vissza Hassanhoz a halálvölgy sósivatagában - miután életed első fotós megbizatását igyekezted teljesíteni, és három óriáswinyónyi képet készítettél tökéletesen kiválasztott modelledről, kinek földig érő ruháját lágyan fújta a forró szél, miközben kitartóan pózolt, hogy címlapra illő képeit elkészíthessed.
S van, hogy elcsigázottan ülsz Frankfurt repterén, a szemed már minden igyekezeted ellenére lecsukódik, pedig te lettél kijelölve önkéntes csomagfelügyelőnek míg a többiek szundítanak egyet - s tudod, ha jót akarsz, az elkövetkezendő 14 órában azt teszed, amit az elmúlt 20-ban sajnos sikerült: ébren maradsz!
Akkor még nem sejted, nincs is energiád sejteni, hogy amiről eddigi életed során álmodoztál, ami pár héttel azelőtt még lázzal, álmodozással, kíváncsisággal töltött el, az már elmúlt, vége, megtörtént, konyec, fin, the end - és még hónapok, évek, s talán évtizedek múlva is érzed majd a késztetést, hogy mindent magad mögött hagyj, pénzzé tegyed lakásod (na, itt igazából bukta a sztori, mert az a banké), és elhúzz a messzi tájakra, ahol rádöbbenhetsz, mennyi minden van még a világon, távolabb, mint kicsiny hazád, vagy Mallorca, s igazából mily pöttömnyi porszem vagy a végtelen unverzumban...
...szerintem mostmár ti is azt kívánjátok, aludnék inkább :-))))
