Diario 24 de septiembre de 2008

 

Maradt még egy kis időm mielőtt lemegyek egy barátnőmmel futni, így végre úgy döntöttem, kihasználom, és írok nektek pár sort a "napos" Mallorcáról.

 

Legutóbbi hazalátogatásomkor többen is mondtátok, szívesen olvasnátok többet a blogomon, érdekel benneteket, mi van velem, milyen az itteni élet. Nagyon meglepett, hogy vettétek a fáradságot, és nézitek a kifejezetten ritkán frissülő blogomat, jól esett, úgyhogy megpróbálom. Sajnos sokatokkal nem sikerült találkoznom, nagyon sajnálom, és szeretném, ha tudnátok, hogy rengeteget gondolok rátok, és ha nem is jutok el odáig, hogy válaszoljak, érdekel, mi van veletek, és nagyon remélem, jól vagytok. Csak hát amennyire sokat bírok dumálni, annyira nem vagyok jó levélíró és kapcsolattartó, remélem ezt megbocsátjátok nekem, senki sem tökéletes.

 

Az első időszakomról már olvashattatok, így most inkább leírom, mostanában mit csinálok:

Egy építőipari cégnél dolgozom, részben adminisztratív és egyszerűbb pénzügyi dolgokkal, részben pedig fordítással: angolról és németről spanyolra ill. vissza. Emellett hostesskedni szoktam, ami némi extra keresetet biztosít, és amivel eljutok olyan helyekre, amiket amúgy nem láthatnék, amellett, hogy érdekes emberekkel találkozom.

Amikor tudok, találkozom a barátaimmal, az elmúlt időben elég sokat próbáltam másoknak segíteni, mostantól meg szeretnék picit többet magammal, az én életemmel, a barátaimmal, céljaimmal foglalkozni.

 

Az elmúlt napokban rengeteget esett az eső, a levegő lehűlt, napközben már csak 22-24 fok van, így mostanában nem lehet munka után még napozni menni a tengerpartra, de azért nem panaszkodhatom. A tenger még mindig 25 fokos, aminek köszönhetőek a lenyűgöző, nagy viharok. Itt amúgyis bőven lehet érdekes természeti jelenségekkel találkozni, mint amikor "föld esik" (llueve tierra), és bár eső nem volt, a kocsim, Larry úgy néz ki, mintha a gyerekek vele játszottak volna a tengerparton "ássuk bele a homokba"-játékot. Vagy például az őszi időszakban a tengeren kicsi tornádók (katalánul Cap de Fibló) keletkeznek, amikről elképesztő képeket találni a neten. Ezek a tornádók nem szoktak bejönni a szárazföldre, de tavaly két alkalommal is bejöttek, és komoly károkat okoztak, még a messzebbi helyeken is, amiket kevésbé érintett a vihar (pl. ahol tavaly ilyenkor dolgoztam, Alcúdiában), megemelték a tipikus "nád" napernyőket a strandon, mindent, ami mozdult. A második tavalyi viharban egy turista életét vesztette, a hegyek között olyan víz zúdult le az égből, hogy már nem tudott kiszállni az elsodródott kocsiból.

 

Pár hete a szél sivatagi homokot hozott a Szaharából, két napig nem lehetett levegőt venni, annyira sűrűn tele volt a levegő homokkal. Ahogy Brigdet barátnöm mondta, most már tudja, milyen sivatagi homokról ír Coelho Az alkimistában.

Akár reggel, amikor felkelek, akár este, naplemente környékén nézek ki az ablakon, vagy megyek ki a teraszra, a fények játéka a felhőkkel mindig kicsit elvarázsol, egy-egy ilyen pillanatban megáll az ember, és csak rácsodálkozik az életre, és annak szépségeire. Persze a "vizes" időszak hosszú távon annyira nem vonzó, de általában egy-egy része nem tart sokáig, nem szokás, hogy egy hétnél tovább fedje felhő az eget. Remélem hamarosan újra mehetünk a strandra, elvégre nemrég vettem egy strandröplabdát, amivel itt szerencsére akár télen is kimozoghatjuk magunkat az akkor már eléggé néptelen, de annál szebb, nyugodtabb tengerparton a néha még januárban is tűző napsütésben.