HTML

Madrugada5

Majdnem 29 evesen elindultam vilagot latni, szerencset probalni, almokat teljesiteni... Hogy haladok? Mi tortenik velem? Milyen gondolatok keringenek a fejemben? Itt -ha minden jol megy- elolvashatod...

Friss topikok

  • selbst: Hmmm,az én okostelefonom is "ötösre vizsgázott" ma :D (2012.01.24. 21:45) Végül, de nem utolsó sorban...
  • BigKate: Na helló Te távolra tévedt győri Félradiátor! :-) Ide kell elkeverednem, hogy végre halljak Rólad ... (2009.08.07. 08:49) Majorica - adeu
  • ladybird: ja, és köszi a világítótornyos képet, nagyon drága vagy! :)))) De meg kell hogy mondjam, a többi f... (2009.01.08. 20:21) Diario 20/11/08 - Piackutatás...
  • BG: A múltkor olvastam a Focusban egy érdekes összeállítást arról, milyen sokan - például németek - te... (2008.09.26. 22:16) Diario 24/09/08
  • Georgio: "... tud-e egyáltalán boldog lenni..." Tud, ez nem kérdés. Mindnekinek lételeme a boldogságra val... (2008.02.10. 22:39) Diario 20.01.2008 / 06.02.2008

Linkblog

Majorica - adeu

2009.02.03. 22:59 Ildi-Billie

Na tessék. Megint sikerült lekésnem a naplementét. Van egy hely, a kedvenc helyeim egyike Mallorcán, ahova valószínűleg egyszerű turista még soha nem látogatott el, én viszont mostanában annál többet megyek ki. Ha az ember időben elindul a munkahelyéről, január közepe felé már éppen eléri a naplementét a Malgrats-szigetek felett. Ha viszont lekési, mindig talál ott néhány kocsit romantikázó párokkal, akik valószínűleg mind azt hitték, ők lesznek az egyetlenek, aztán végül tömegszexbe csöppennek...

 
Na de nem szeretném holmi vulgaritással már az elején eljátszani(félreírni) a kedves olvasó kedvét a továbbolvasástól, így inkább visszatérek eredeti mondanivalómhoz.
 
Múltkor este, hogy már későn értem ki, még hallani lehetett néhány eltévedt sirályt, ahogy igyekezett átjutni a szigetekre, ami természetvédelmi övezetként a legjobb helyet biztosította nekik, hogy lehajtsák fejüket és magukra húzzák a takarót a hosszú, fárasztó, repkedéssel teli nap után. A tenger nyugtalan volt, errefele mindig nagyon fúj a szél, de akkor este olyan hullámok voltak, hogy a szikla tetején, két emelet magasan még én is kaptam egy kisebb fajta meglepetés-zuhét. így jár az, aki túl közel áll a szikla széléhez...
Enyhén durcásan, a fényképezőgépem működőképességét ellenőrizve betuszkoltam magam a kocsimba és topára /ld. "a tope"-ből jövő spanyol jövedékszó/ állítottam a fűtést (1. sötétben a tengernél miért van nálam fényképezőgép; 2. igen, a kocsim kicsi, én meg nagy vagyok, széltében, így jön a tuszkolás...). A fényképezőgép működik, megszokhatta már a nehézségeket, ha túl akar élni mellettem, nincs más választása (eddig végülis -a pasikat kivéve- minden használati eszközöm (kocsi, mobil stb.) megszokott).
 
Miközben a kocsiban ülve, jobban mondva a fűtőegységekhez tapadva, megpróbáltam biztonságos vezetési hőmérsékletre és állapotba (ha nálam létezik egyáltalán ilyen: biztonságos állapot) felfűteni magam, hogy hazagurulhassak, eltűnődtem. Tudom, szőke nő ilyet ne tegyen, még akkor sem ha időközben megpróbálkozott a mesetrséges intellligenciával, de ez most így jött ki.
Szóval tűnődtem. Azon gondolkodtam (ilyenkor Kozik benyögi: "mivel?"), hova kéne elmenni, mi mindent kéne megnézni Mallorcán, ha már csak két hetem lenne a szigeten, hogy elköszönjek és minél több leírhatatlan képet rögzítsek a nyakamon nőtt dudorban elterülő piciny üregben.
 
Nos, Majorica rovatom erről szólna, persze ismertek, sokat csak akkor dumálok, ha az amúgy is hosszúra nyúlt céges megbeszéléseken ezzel idegesíthetem kedves kollégáimat, vagy amikor olyan sztorit akarok a baráti társaságban elmesélni, amit két mondattal el lehetne mondani, de még az a két mondat sem érdekel senkit. Akinek sikerült egy év alatt összesen négy bejegyzést írnia a blogjába, az ne nyisson rovatot benne. De sebaj, ha sikerül összehoznom, és be tudok számolni nektek az elmúlt másfél évben nekem otthont adó piciny sziget gyönyörűségeiről, érdekességeiről, furcsaságairól, szuper; ha nem, akkor meg nem változik semmi a mostani helyzethez képest.
 
Ha már rovatokról beszélünk... amíg én itt küzdök az elemekkel (ld. az oroszlánok mérhetetlen lustasága), addig egy feladat nektek: ha ezt itt olvassátok, akkor valószínűleg nagy ritkán eltévedtek a blogomra (ne csodálkozz, létezik ilyen elvetemült beteg lélek az univerzumban /általában pici, zöld, három szeme és hat ujja van/, az olvasottsági statisztika pontosan mutatja: havi szinten néha előfordul a három kattintás is -- val. édesanyám az, aki minden hónapban odafurakszik egy-egy barátja otthoni gépéhez, hogy -már régóta nem kicsiny- lánya ne keseredjen el teljesen a "blogja" iránti totális érdektelenségen. Igaz, mit vár el valaki, ha egyszer olyan gyakran ír, hogy ahhoz képest megszokott, általános jelenségnek számít a piros hó esése. By the way a minap kedves meteorológia-rajongó kollégám, José Mª (ejtsd: Hozé Máriá, és ne kérdezd, nem tudom, miért adnak egy fiú és egy lánynevet is egy embernek), akivel gyakran beszélünk szülőföldjeink érdekes természeti jelenségeiről, és akitől olyan mallorcai érdekességekről hallottam, melyek megérnek egy-két sessiont ebben a rovatban, szóval José Mª -nem ismerve a magyar mondást- nagy elhivatottsággal mesélte a szaharai homok vándorlása kapcsán, hogy hogyan képződik és mikor fordul elő, hogy piros hó esik, tehát egyáltalán nem lehetetlen!
huh, már megint elkalandoztam... ezek után tényleg kitüntetést kéne adni minden alanynak, aki kibírt velem egy céges megbeszélést, baráti beszélgetést, vagy sörözést a kiskocsmában...
Szóval, a feladat (koncentrálj, szőke, koncentrálj!): kérlek írd már le nekem ide légyszi, kis hozzászólásként hogy mi a búbánatot keresel te az én blogom közelében (ld. pl. most szabadultam a sárga házból; nem találtam jobb barátot mint te (szerk. akkor javaslom a sziklámat, csak ugorj is le); az asszonyt idegesítem azzal hogy nagymellű szőke nők blogjait olvasgatom; olvasni tanulok, és a tanárom azt javasolta, agyatlan, nem megterhelő szövegekkel kezdjem; nincs jobb dolgom (szerk. ld. megj. a szikláról); a blogok citromdíjának zsűritagja vagyok, és az ön blogját ajánlották a legtöbben...)
 
Szóval ha ideköhögnél egy-két mondatot, hogy kivagy, merröl jössz, és mit keresel erre, illetve amúgy hogy vagy, mi van veled, akkor nem érezném magam olyan egyedül piciny bolygónk piciny szigetén.
Thx.
 
 
Ami az új rovatot illeti -és ezzel igyekszem le is zárni mára: amikor megtudtam, hogy hirtelen fel kell mondanom, és barátnőmmel Mallorcára kell költöznöm puszta kényszerből, azt kérdeztem magamtól, mit vétettem, hogy nekem pont Mallorcára kell menni. A német tv-csatornák minden nyáron tele voltak a "modern német gyarmat"-ról és az ott nyaraló sörhasú, a legjobb ropogósra sült csirkét is megszégyenítően pirosra égett, kolbászt szopogató (jaj, te kis huncut, nem arra gondoltam!) deutschländerek bulizásáról szóló riportokkal. Hát akarok én oda menni?
Nos, bár vannak németek, de még rosszabb, vannak angolok és írek is jó számmal, Mallorcán mégis szinte teljesen el lehet felejteni a messzi földön innen sugárzott híreket. A sziget annyi szépséget, annyi elrejtett csodát, annyi gondolatot, képet, tanulságot hordoz magában (ahogy val. maga az élet is), hogy bűn lenne nem megemlíteni ezeket, ha már egyszer első igazi, akaratomon kívüli kényszerű száműzetésemet itt kellett letöltenem. Szeretném, hogy ha már -a majd általatok remélhetően megemlített ok miatt- eltévedtek errefelé, akkor lássatok egy picit abból a csodából (a benne rejlő minden jóval és rosszal együtt), amit Isten idevarázsolt nekünk, a Földközi-tengerbe, két és fél órányi repülőútra kicsiny, de szintén csodákkal teli hazánktól.
 
Akiknek pedig az elmúlt másfél évben sikerült rám erőszakolniuk magukat, meglátogattak, és túlélték, hogy ostorral végighajtottam őket a szigeten, nos, őket szeretném bátorítani, írják meg, miről olvasnának szívesen, mi tetszett nekik, hogy érezték magukat.
 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://madrugada5.blog.hu/api/trackback/id/tr90921399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babo_sj · http://graphoman.blogspot.com 2009.02.07. 22:28:47

Hahó!
Lehet, hogy előbb is hozzászóltam volna már, ha nem kéne hozzá regisztráció... esetleg átállíthatnád, vagy ilyesmi...
És nem jelenek meg a statisztikában, mert a Readerrel olvaslak... akárcsak a bátyám, valószínűleg...
És akkor a lényeg: azért olvasom a blogod, mert egyszer régen olyan jó barátnők voltunk, és örülök nagyon, hogy megint egy picit képbe kerülhetek. Meg mert Mallorca tiszta ismeretlen hely nekem, és mindig érdekes ilyenekről olvasni. :-) (Egyébként jössz hazafelé? Nem vagyok biztos benne, hogy jól olvastam a sorok közt...)
Take care, Billie! :-)

Anamy 2009.03.06. 13:22:05

Szia Ildi!

Néha, éni s is javítom az olvasottsági statisztikát! Igazából,néha eszembe jutsz, és ide lesek, hátha történt valami izgalmas Veled!

Csók
Annamari

BigKate 2009.08.07. 08:49:54

Na helló Te távolra tévedt győri Félradiátor! :-)
Ide kell elkeverednem, hogy végre halljak Rólad valamit, mert ugye a levelekre nem válaszolsz... irgum-burgum! Levél hiányában kénytelen leszek a blogodat olvagatni :-) (megjegyzem édes "kötelesség"). A holnapi nagy napra jó bulizást, fordítsd fel a környéket ;-), mulass, táncolj, szóval nagyon boldog szülinapot!!! És persze hajrá Mallorca!!! :-)
Sok pussz!
süti beállítások módosítása