Na jo, meg egy picit irogatok: ma 19 evesnek neztek. Hmm... Ez jol esett. Bar itt mindenki lenyegesen fiatalabbnak nez, mint amennyi vagyok. Sebaj, lesz ez meg igy se. Talan lassan megvesszuk a laptopot, es akkor majd akkor tudok irni, amikor van ihletem.
Amugy minden kedves erdeklodo kedveert: megvagyok, lassan-lassan megszokom az itteni dolgokat, a rengeteg napsutest, a heti hat vagy het nap melot, a tengert, az embereket, a nyelveket. Az elso idoszak nagyon nehez volt. Tudom, hogy vannak emberek, akik egesz eletukben takaritanak, de ami itt van, az szerintem a legtobb embernek elveszi a kedvet az elettol (komolyan mondom, nem ereztem teljes embernek magamat, mintha lebenultam volna, minden szinten: ha szembejon velem a vilag legcsodalatosabb pasija, es kozli, hogy velem akar lenni elete vegeig, de eloszoris egyutt tolteni nehany csodalatos orat egymasba gabalyodva, valoszinuleg ot is elkuldom a jo busba, es meg sorolhatnam, hogyan jelentkeztek a tunetek, hogyan ereztem magam, vagy nem is ereztem magam).
Pedig valoszinuleg sok helyen van ez. Mindenesetre ez a takaritas dolog nem akarmilyen tapasztalat volt, sokat tanultam belole, es talan elmondhatjuk, hogy sokat fejlodtem is ezaltal. Harom het takaritas utan arultak el a kollegaim, hogy a legtobb olyan fiatal, mint en, egy nap utan otthagyja az egeszet, es nagyon becsultek bennem, hogy kuzdottem es kuzdottem es kuzdottem. Es higgyetek el, nem kis kuzdelem volt. Felreertes ne essek, nem a takaritassal van gond, de itt nem is takaritasrol volt szo. Itt a lenyeg az volt, hogy minel rovidebb ido alatt vegiglihegd az apartmanokat, ugy teve, mintha takaritanal. "Corre, corre, corre" - mondta mindig Fatima, a marokkoi kolleganom, aki nagy tudoja volt annak, hogyan kell ugy bemenni-kijonni egy apartmanbol, hogy kozben ugy teszel mintha, de igazabol megsem. Nos, en megprobaltam ugy takaritani, hogy a vegeredmeny olyan legyen, amilyenre en is vagynek, sot, amit en is elvarnek, ha ilyen helyre megyek nyaralni. Nagy hiba. Mondta is a fonoknom, Marie Carmen, hogy ez nem egy 5csillagos szalloda. Hat nem, de attol meg... Na jo, inkabb nem reszletezem. Menjetek inkabb satorral kempingezni, akkor tuti ugy van kitakaritva, ahogy szeretnetek.
Mindenesetre ezzel a munkaval kezdtem, es ugy gondolom, ez az, amit egyszer mindenkinek ki kene probalnia. Mindjart nem lennenek problemai a munkajaval. Nekem legalabb megvolt az a helyzeti elonyom, hogy barmelyik pillanatban azt mondhattam volna, hogy "koszi, viszlat", illetve vegig tudtam, en nem fogom eletem vegeig ezt csinalni.
Persze ha azt mondtam volna, hogy "koszi, viszlat", szembementem volna azzal, ami miatt elindultam. Senki nem gondolhatja, hogy elindul vilagot latni, szerencset probalni, osztan majd minden az olebe hullik. Itt ugyanolyan kemenyen meg kell dolgozni mindenert, mint barhol masutt.
Hogy nem fogom eletem vegeig ezt csinalni? A kollegaim nagy resze elete vegeig ezt fogja csinalni, tudja is nagyon jol, megis minden nap szeles mosollyal jon hajnalban dolgozni, es vidaman, mosolyogva, viccelodve csinalja vegig a napot, mindig sugaroznak, mindig nevetnek. Na, ha ebbol nem tanul az ember...
Na, mostmar tenyleg odebballok, mindannyiotoknak minden jot kivanok. Azert egy kis elozetes abbol, amire majd egyszer talan meg szamithattok:
- El Dueño
- La Pizzeria
- Los Idiomas
- La Cueva
- Los Clientes
- Chicos y chicas o hacer o no hacer sexo
- Que me falta
...
Adios. Adeo. Ciao. Tschuess. Bye. Viszlat.
y naturalmente BESITOS.
