Ma jó napom van. Megdicsértek, ami feldobta az amúgyis elég jó hangulatomat.
Az mindig jó, ha az embert megdicsérik, még jobb, ha ez olyan embertől jön, akit tisztelünk, vagy akinek a dicsérete számít. Most éppen a cégünk tulajától jött a dicséret, ami önmagában még nem nagy szó, de ha hozzátesszük hogy mallorquín, mindig morcos, és általában csak egy mogorva "buenos días"-ra futja tőle, akkor annál nagyobb a meglepődés, hogy megnézve a munkát, amit csináltam, odaszólt nekem mosolyogva, hogy "buen trabajo, muy bien!". Szóval jól esett.
Piackutattam. Nem, nem az irodában ülős, adatokat böngészős, elemzős agyi munkát végeztem, azt a profikra hagyom. Én a "terepen" mászkálós, felmérős oldalát végeztem kicsi piackutatásunknak, szerintem eléggé eredménytelenül. De hát ha a főnök ezt másképp gondolja...
A terepmunka nem éppen a legkedvesebb meló a piackutatásban. Mindigis tiszteltem azokat, akik kezükbe veszik a -szerencsés esetben jól megszerkesztett- kérdőívet, meg a kutató útmutatásait, és nekivágnak a nagyvilágnak (vagy leülnek a teflon mellé), és elkezdik zaklatni a népet a kérdéseikkel (igaz csak ha tisztességesen megcsinálják, és nem maguk vagy a haverjaik válaszolgatnak). Nehéz meló.
Persze ehhez képest a tulaj nekem igazi kínzást talált ki. A feladat: elindulni Mallorca lélegzetelállító tengerpartjain, és lefényképezni az építkezéseket, felírni az adatokat (építtető, építész, kivitelező). Nemcsak gyönyörű képeket készíthettem a kilátásról, de még annyit is sétáltam, hogy pár napig nem kellett futni mennem. Nem is tudtam volna. Felállni sem bírtam.
Úgy gondoltam, megosztom veletek kutatásom eddigi eredményeit. Elsőként Puerto Andratx-ban jártam, La Molát és Cala Marmacen-t sétáltam végig:
Az Andratx-i kikötő
Világítótorony Katának
Hajókák
Cala Llamp
Tenger és part
La Moláról
a hegyek
Szegény gazdagok
La Mola szűk nyaka
Novemberi napsütés a vízen
Pihenőhely
Stílus, ami ritka...
Las vistas
