Campeones - campeones - campeones...
Nem mondhatni, hogy sokat tudok a fociról, azt sem, hogy nagyon odavoltam az örjöngésért, amit a spanyolok lenyomtak azon -számukra- emlékezetes éjszakán, amikor 44 év után elöször újra elhozhatták az "Eurocopát".
De azért elgondolkodtatott...
Itt a legtöbb férfiember, ha focira terelödik a szó a társaságomban, megkérdezi, hogy mi magyarok hogy állunk a focival, merthogy bizony jól tudják, hogy valamikor régen volt nekünk egy bajnok csapatunk. Az természetes, hogy Puskás nevét egyböl megemlítik, hiszen még a fiatalabbak is Spanyolország eddigi legjobb focicsapataként emlegetik azt a Real Madridot, amiben egyik legkiemelkedöbb focistánk, honfitársunk is játszott. Hát, -bár távol áll tölem, hogy azt állítsam, akár csak egy picit is értek a focihoz-, de azért az még nekem is leesett, hogy finoman szólva nem vagyunk az élvonalban.
Vagyunk viszont másban jók: a vízilabda-csapatunk ma játszik Malagában az Európa-bajnokságon, Spanyolország ellen. Szurkolok... nagyon... azonban attól tartok, otthon sosem fogják úgy fogadni bajnokainkat, ahogy Spanyolországban a múlt héten a focistáikat. Már amikor bekerült a spanyol csapat a döntöbe, kint volt minden taxin a kis spanyol zászló, és ha nem nézted volna a meccset, akkor is tudhattad a mini-tüzijátékokból (amik kivételesen nem a kikötöbe hamarosan befutó óriási tengerjáró hajókról jöttek), a dudálásból, a hangzavarból, ordítozásból, a petárdákból, hogy ki nyert. Mikor fogja Magyarország így ünnepelni bajnokait, mikor tudunk majd felhötlenül örülni a mieinknek? A Pekingböl hazatérö olimpiai csapatot fogja-e majd egész Budapest sorfallal és üdvrivalgással fogadni, koncerteket adni, és az egész várost lezárni, hogy a legjobbaknak tisztelegjen?
Azt hiszem, addig még sok idönek el kell telnie, és sokmindennek meg kell változnia... de talán eljön majd ez az idö is...
